Lélekutunk folyamán sok mindent veszünk a vállunkra. Van, hogy mások sorsáért vállalunk felelősséget, van, hogy látszólag, a sajátunkért sem. 

Mélyen a lelkünk össze van fonódva egymással, azoknak  az embereknek a lelkével és sorsával különösen szorosan, akik valahogyan (bárhogyan!) hozzájárultak ahhoz, hogy édesapánknál és édesanyánknál mi megfoganhassunk, és általuk életet kapjunk.

Vonzódásaink, meddőségünk, sikertelenségünk, pökhendiségünk, függőségeink, önbizalomhiányunk, féltékenységünk, betegségünk vagy haragunk fakadhatnak eddigi életutunkból, előző életbeli összefonódásainkból, és vállalt sorsközösségeinkből is.

Fogadalmat tettünk valaha együttérzésből, mélyen a szívünkből, a lelkünkből valakivel, akit ebből az életünkből talán nem is ismerünk, nem tudunk a létezéséről, viszont a lélek nem felejt!

Mivel úgy éljük meg, mint aki tartozik neki(k), ezért hálából nem engedjük magunkat boldogabban és beteljesedettebben élni, mint ahogyan ő vagy ők éltek. Életünket úgy alakítjuk és éljük, hogy látszólagos külső ok nélkül, de mégis - velük együtt - gyászolunk, haragszunk, megbetegszünk, rivalizálunk, beállunk harmadiknak, meggátoljuk a gyermekáldás és az önfeledt, boldog párkapcsolatot, a sikert, a kreativitást, a bőséget és/vagy a könnyed áramlást.

..............................................................................................................................................................................

Szép szándékból született anno a döntésünk, de egy önsors-rontó életet teremtettünk meg vele, amit nem várnak el tőlünk! Nekik ez semmit sem jelent, csak további teher!

................................................................................................................................................

Amikor megismerjük működésünket, feloldhatjuk végre a múltban tett korlátozó fogadalmainkat, visszaadhatjuk az ő nehéz sorsukat nagy tisztelettel Nekik, s így ők is és mi is visszakerülhetünk a saját sorsvonalunkra, a minket megillető helyre a családi rendszerünkben, és abban a szent pillanatban a tér kisimulhat, és minden érintett lélek megnyugodhat.  

Megölelhetjük egymást szívtől szívig, hálát adhatunk a kitartásukért, a  bátorságért, és áldást kérhetünk tőlük az életünkre, hogy nekünk jobban sikerüljön.

Szívünk bölcsességének tengelyébe állva, valódi lélek-minőségünk fényesedhet fel, ami tisztán tükrözi belső értékeinket és lényegünket, és segít a mindennapokban megcselekedve is élni azt.

Lehetőségünk van kapcsolódni, ami kegyelem, és felelősség is, hiszen fontos, hogy az utókornak mit hagyunk, és mit adunk!

Nem vagyunk egyedül ezzel a nemes feladattal, az Égiek szeretettel látnak minket, és segítenek.

Várom jöttöd. Jelezz!

                                       Bíró Ottília

Amivel a segítségedre lehetek: